A világmindenség szétszakadt, darabokra hullt,
bár még lélegzik, de benne háború dúl.
Elrejtőzik benne, mélyen a tudás fája,
melynek tetején rejtőzik az uralkodás koronája.
Jő a hamis Próféta, szelíd álnok szeretettel,
vallásokat indít, népeket nyer…
Jönnek az igázók, a hatalomra törők,
Brutálisan véresen, sötétséges erők.
Ködfátylat borítanak az emberiségre
felednek mindent és azt hiszik ez az élet.
El jő a Papnő, igazat szólván,
de ő sem maradhat sokáig a trónján.
Megszólal az éjben a Mágus,
de egy kígyó tartja őt csapásul.
Halálistenek és Harcosok küzdenek,
„Démonok, Angyalok hát jöjjetek!”
Mester és Harcosa visszanéz,
„Nem olyan ez a világ, mint rég….”
Hozzájuk csapódik a Bolond és a Jámbor,
s közben veszélyes kígyó tekeredik a faágon.
Papnő felkiált:-„Kígyó, az átok!
Mágus vigyázz! Ismét életedre tátong!”
Harcos bátran kivonja kardját,
és széthasítja a kígyót, életét adván.
„Meg ne halj itt nekem”- kiállt a Bolond,
„Soha! Hisz szívemet adtam neked!”- suttog…
Jámbor türelmesen, bölcsen nézi,
vajon az uralkodás koronáját ki fogja letépni?
/2015.november 14. Nagy Szaffina/
Utolsó kommentek