Más világban élek
ahová nem jut el kezed,
más itt a lélek,
más itt az életem.
Árnyak és lények
vigyázzák létem,
sorsomba néznek,
vigyázzák léptem.
Fájdalom útján
jutok el ide,
könnycseppek kútján
várok idelent.
Gondolatok suhannak
át agyamon,
jönnek és kutatnak
a sorsomon.
Mit ad e világ?
Fájdalmat és bánatot,
de magasabb ideát,
instrukciót és gondolatot.

/Nagy Szaffina 2014. február 23./