Próféták Gyöngye

A világmindenség szétszakadt, darabokra hullt,
bár még lélegzik, de benne háború dúl.
Elrejtőzik benne, mélyen a tudás fája,
melynek tetején rejtőzik az uralkodás koronája.

Jő a hamis Próféta, szelíd álnok szeretettel,
vallásokat indít, népeket nyer…
Jönnek az igázók, a hatalomra törők,
Brutálisan véresen, sötétséges erők.

Ködfátylat borítanak az emberiségre
felednek mindent és azt hiszik ez az élet.
El jő a Papnő, igazat szólván,
de ő sem maradhat sokáig a trónján.

Megszólal az éjben a Mágus,
de egy kígyó tartja őt csapásul.
Halálistenek és Harcosok küzdenek,
„Démonok, Angyalok hát jöjjetek!”

Mester és Harcosa visszanéz,
„Nem olyan ez a világ, mint rég….”
Hozzájuk csapódik a Bolond és a Jámbor,
s közben veszélyes kígyó tekeredik a faágon.

Papnő felkiált:-„Kígyó, az átok!
Mágus vigyázz! Ismét életedre tátong!”
Harcos bátran kivonja kardját,
és széthasítja a kígyót, életét adván.

„Meg ne halj itt nekem”- kiállt a Bolond,
„Soha! Hisz szívemet adtam neked!”- suttog…
Jámbor türelmesen, bölcsen nézi,
vajon az uralkodás koronáját ki fogja letépni?

/2015.november 14. Nagy Szaffina/

A kiválasztott útról le nem térek,
követem az ösvényt, míg el nem érem
Hosszú az út, nehéz kövekkel kirakva
Folytatom, mert ezt az utat választottam.

Hű leszek mindvégig és nem feledek,
szavakat, eszméket, sorsokat, embereket.
Bármi jön ezután, megállom szavam,
Megyek tovább, mert ezt az utat választottam.

Kiállok akkor is, ha vesztésre állok,
Tudni fogom ki ellenségem, és ki a barátom.
Bátor leszek, és erős, és sohasem gyáva,
Nem adom fel, mert ezt az utat választottam.

/2015.november 14. Nagy Szaffina/